Kraz barátom elégedetlenségét látva, fogant meg ennek a postnak az ötlete, valamelyik jobb agyfélteki állományban. Szócséplés helyett:

Elnézést, hogy nem voltam elég akkurátus az érzéseim leírásakor, de evilági műveltségem és az elérhető legmagasabb szintű kommunikációs forma is kevés volt hozzá, hogy ilyen bonyolultságú kérdéseket a tökéletlenség szürke érzése nélkül közölhessek egy digitális fórumon.

Tehát, nagyon köszönöm - nem csak a kórházba látogatóknak -, hanem a telefonon érdeklődőknek, sőt a felém jó szándékkal viseltetőknek is, hogy aggodalmuk leképződött, ha másnem, legalább valamilyen metafizikai dimenzióban.

És ha már így állunk, tegyünk említést a sötét oldalról, mely rossz szándékú - ha rólam van szó -, sőt nem mutat érdeklődést felém - még ilyen keserves időkben sem -, minden ok ellenére. Én nekik is boldog létet kívánok. :)