Most nem estem el újra, viszont a legutolsó műtétkor bennem felejtettek - szándékosan - egy majdnem 10cm hosszú króm-nikkel/króm-vanádium ötvözetet. Nem egész 2 hónap híján, 3 év telt el a törés óta és holnap jön el a pillanat, amikor megfosztanak keménységemtől, azaz eltávolítják a néhány év lefolyása alatt már részemmé vált orvosi fémből készült lemezt és a 7 csavart, ami rögzíti. A teljesség igénye miatt írom csak ezt, hogy lezárhassam a blogot és ezt a fejezetet az életemben, melyet az Andrássy úti bicikliút nyitott meg. Annál is inkább igaz ez, ugyanis most aktuális a BKK döntése és terve, mely szerint átépítik a fent nevezett kerékpársáv legvitatottabb részét.
Április 11-étől a Tatai Kastélypark Klinika vendége leszek egy éjszakára, ott végzik el a rutinos orvosok a beavatkozást.
Lényeg, hogy a következő bejegyzésekben igyekszem minél látványosabb módon beszámolni, illetve megörökíteni a szerdai műtétet, majd az azt követő lábadozást, jobban mondva kézedezést...
