A gipsz leszedéséig nem terveztem blogolni, de Wanda kedvéért egy gyors postban megemlítem, hogy már hajlik félig a hüvelykujjam - és csak utána áll görcsös remegésbe a kezem -, illetve, hogy lényegében tudok hason aludni. Ezek számomra fontos és jó dolgok, mert nem regresszióra utal az állapotom változása, hanem legjobb ítélőképességem szerint is kijelenthetem: talán nem leszek a természetes kiválasztódás áldozata, sőt lehet, idővel a kezem is fogom tudni használni.
Annak ellenére is így gondolom, hogy a pénteki "Viktornemtudom-
holvagyokésmitcsinálokbuli" közben nem tudom, hogy hol és mit csináltam / mi történt bénábbik kezemmel. :)

Köszönöm a megtisztelő figyelmet, érdeklődést és aggódást; ha nem lesz rossz hírem vagy nem történik valami tényleg hírértékű esemény, már csak "akkor" jelentkezem.